Orbánia

Már megint hábórú. Orbán szerint a leminősítések arról szólnak, hogy háború folyik termőföldeink és vízkincsünk ellen. Tényleg komplett pszihopatákat betonozott be a jó magyar nép 2/3-os többséggel. Gratula.
http://index.hu/belfold/2012/01/16/orban_ne_kulfoldi_hulladekot_egyunk/

Szóval a termőföld meg a vizeink amit most támadnak a legnagyobb kincseink. MO akkor erős, ha meg tudja termelelni saját élelmiszerét. A legnagyobb baj az, hogy gazdák nagy áruházakban veszik meg azt, amit megtudnának termelni a saját kertjükben. KIM JONG IL. Ez az őrült már arról beszél, hogy önellátónak kell lennünk. Hát nem csoda hogy sokan úgy gondolják, az államcsődre készül. Még he nem is ez volt a Nagy Terv, ha más nem, elképzelhetőnek tartja.

Eyesbeyond

Tovabbi hirek itt (angolul):

http://eyesbeyond.blogspot.com

Bauxit

A vörösiszap tragédiának van egy talán pozitív hozománya, legalábbis errefelé. Tavaly a kormány úgy döntött, hogy engedélyez több alumínium bányát közép-vietnámban. Ez akkor is hatalmas port kavart, rengeteg nyílt levél és nyilvános vita követte a döntést. A polgárháború egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő veteránja, Võ Nguyên Giáp nyílt levélben kritizálta a döntést. Võ Nguyên Giáp idén 99 éves egyébként, Ho Chi Minh egyik legközelebbi bajtársa, szavainak súlya van. A döntést nem sikerült megváltoztatni, de annyi eredménye azért lett, hogy a kormány komoly garanciákat kért a kínai befektetőktől.

A vörösiszap tragédia újra kinyitotta a vitát - hetente cikkeznek a magyarországi tragédiáról, és a levonható, levonandó tanulságokról.  Íme egy ízelítő: http://english.vietnamnet.vn/en/special-report/772/bauxite-mining-projects--continue-or-stop-.html

Jómagam kicsit pesszimista vagyok - nem hiszem hogy a döntést ezúttal megváltoztatják. Viszont a fokozott médiafigyelem, civil társadalom érdeklődés talán segít abban, hogy minimalizálják a környezeti hatásokat. Ez nem túl nagy eredmény egyébként. A probléma az, hogy a projekt 700m tengerszint feletti magasságon van - ha gátszakadás van, akkor a vörösiszap elönti a teljes keleti, alacsonyabban fekvő vidéket. Míg korábban viszonylag ritka volt az árvíz ezen a területen, "hála" a klímaváltozásnak és az erdők kiirtásának, manapság gyakrabban előfordul. Ráadásul a bányanyitás tövábbi erdőírtással jár. 

Kávézók

"Két napunk van, mit érdemes ennyi idő alatt megnézni Saigon-ban?" - egyik leggyakoribb kérdés amit látogatóktól hallok. Egyrészt a válasz adott, ott vannak a nevezetességek.

Például a Cu Chi alagút rendszer. Bámulatos teljesítmény. Az amcsik orra alatt, több mint száz kilóméter alagútrendszert ástak a vietek, konyhákkal és kapcsolódó szellőzőrendszerekkel, sőt, ha jól tudom még színházterem is van! A vietnámi rendkívűl békeszerető népség. Kedvesek, mosolygósak, jólelkűek (semmi nyoma haragnak vagy neheztelesésnek a hábórú miatt!), és a rengeteg kávé ellenére amit isznak viszonylag lelazultak - délben kötelező szieszta (kosztümben, az asztal alatt, nemzetközi bank irodájában - láttam ilyet!), a buszon mindig társasjátszanak vagy énekelnek, stb. Nem gondolná az ember hogy képesek megvédeni magukat egy jamaikai invázió ellen (ha nem lenne maga az ötlet abszurd) - és tessék: micsoda tanúbizonyság szívósságuknak és kemény akaraterejüknek. És ha már háború, akkor War Remnants Museum, az amerikaiak biológiai hadviselésének rettenetes nyomai és öröksége. A függetlenség palota (Independence Palace).

Aztán vallási témák, mint például a Cao Dai központ. A Cao Dai egy helyi univerzális kutyulmány kábé 8 millió hívővel. Univerzális vallás mely próbálja ötvözni a nagy vallásokat (mohamedán, keresztény, buddhista) plusz mindent egyebet, páldául humanizmus, költészet stb. A három fő szentjük egy vietnámi költö, egy kínai forradalmár, és Victor Hugo. Nem vicc! A kisebb szentek között Jézus, Churchill, Jean D'Ark és Shakespeare. És az építészetük mindezt tükrözi - ázsiai sárkányok, keresztény forma (kettős torony front) mohamedán kupolával (középen) és görök motívumokkal (kentaur) itt-ott, sárga, rózsaszín, kék, és karmazsin pompában.

Szóval a válasz adott, de mégis bizonytalankodom amikor felteszik a kérdést. Persze ezek fontos szimbólumok, érdekességek, Kultúra és Történelem. Egy bajom van velük: tanulmányozhatók. Ha rákerestek ezernyi kép a fent említett templomról az Interneten. Cu Chi dettó. Persze tudom én, hogy nem ugyanaz mint ott lenni, például a közel 40 fokos hőségben egy másfélszer-egyméteres alagútban (mely azért ekkora, mert kibővítették a túristáknak). Vagy végignézni egy misét és etetni a majmokat a templom hatalmas parkjában azért más mint képeket nézegetni az interneten. Kevesebb viszont az információ az életről. Ha valaki arra kíváncsi, hogyan élnek a vietek, akkor a turista (backpacker) negyed nem mutat túl pontos képet, és az internet használhatatlan.

Így jutott eszembe kávézókról írni. A vietnámi kávéházi kultúra talán a legfejlettebb a világon. Francia ismerős mondta hogy a párizsi elbújhat emellett. És valahogy mégis elkerüli a túristák figyelmét. Persze tudom hogy a Lonely Planet Guide hihetetlen gagyi, de azért mégis elképesztő hogy erről szinte semmi információ nincs. A kávézás pedig hihetetlen fontos eleme az itteniek életének. A klasszikus munka előtt kávézóban ücsörgés ujsággal a kézben vagy a késő délutáni ülünk egy kávé mellett és csak bambuljuk a forgalmat. És persze van déli kávé, esti kávé, késő-esti kávé. És legjobb kávézók nincsenek rajta egyetlen turista térképen sem. Sok olyan helyen jártam, ami Budapesten a város büszkesége lenne, minden guide-szerű irományban előkelő helyen említenék – itt viszont legfeljebb „csak egy jobb kávézó” reputációval bírnak, mert rengeteg van belőlük.

Kávézó gyönyörű kerttel, szökőkutakkal, középen fedett részleg emelvénnyel melyen hófehér nagy zongora és persze délutánonként, este, könnyed élő zenével. Kávézó-könyvtár 5 perc távolságra ahonnan lakom – alacsony asztalok, wifi, konnektor a laptopodnak, rengeteg könyv és magazin, külön szoba ahol lehet a földön párnák közt heverni (múltkor lányokat láttam hímezni, gyerkőcöt henteregni a földon képregényt olvasva), halk zeneszó. Egy másik, csendes kávézó, ahol csak suttogva lehet beszélgetni. Egy másik ahol a kert voltaképp tó, lépőköveken lehet navigálni, a vízben hatalmas, színes halak úszkálnak körülötted. Három fedett részleg, félhomály mindegyikben, más-más zene, az egyik helyet hídon lehet megközelíteni az emeletről. Hangos kávézó focimeccsel a plazmatévén. Egyébként mindegyik hely kábé 15 percre ahonnan lakom (motoron) – úgyhogy képzelhetitek mekkora a választék városi szinten. És biztos vagyok benne, hogy a túristák 90% úgy hagyja el Saigon-t, hogy ebből semmit sem lát.

Úgyhogy kávézó bemutatók következnek képekkel és címme. Gyakorlatilag van olyan Day Tour, mely érinti a Lonely Planet kötelezőket, úgyhogy a Kultúra és Történelem egy nap alatt letudható. Most persze a képregényszerú Kultúrára és Történelemre gondolok, nem a gondolkodásmódra, szokásokra, hiedelmekre és tradíciókra. Ahhoz egy évtized sem elegendő, ha csak egy napod van nem is érdemes próbálkozni. Viszont érdemes megismerni a vietnámi életmód egy fontos szeletét – a kávéházi életet. Persze ha minden jól megy és nem lustulok el, akkor ezentúl erről is tudtok interneten olvasni. De ott lenni finom cà phê sữa đá-t szörcsölgetve és csak... semmit tenni vagy lazítani megint más. Szóval ha van még egy napod, akkor inkább ez mint mondjuk a piac. Bár a Lonely Planet agyon reklámozza, a Benh Thanh piac elképesztően gagyi, a legtöbb cucc kínai szar magas árakon és alkudozni kell.

Rövid

Már alig gondolkodok magyarul - ezért írok ide oj ritkán. Nem tudom hogy ez jó-e vagy sem. Az eszem azt mondja nem számít, de szívem kicsit szomorú... de ez van. 

Képeket frissítek a picasa-n - http://picasaweb.google.com/CsabaMolnar és írogatok a http://eyesbeyond.blogspot.com-on, illetve a facebook-on. 

Ez persze változhat amikor végre Laci barátom itt lesz :) Addig is, friss képek, élmények, a fenti helyeken...

Boldog Új Évet (Tết, ̣̣̣̣Đà Lạt)

Az év első napját/éjszakáját Đà Lạt-ban töltöttem édesanyámmal, holnap indulunk vissza Saigon-ba. Đà Lạt csodaszép, nagyjából 150 ezres kisváros a hegyekben, gyönyörű kertekkel, hatalmas piaccal, eperföldekkel és borászatokkal. Kedvelt túrista uticél, merthogy egész évben hűvös van, plusz a virágok, a rendkivul romantikus, vadregényes táj. A vietek mind mondták hogy úristen milyen hideg van itt, valamelyest el is hittem (hiszen a nekem kellemes 22-24 fokban ők már vacognak) - de tényleg fáztam az éjszaka. Szóval ime néhány fénykép és kommentár.

Az első egy hatalmas Buddha szobor (ez az egész városból jól látszik), majd egy teljesen másik helyen egy buddhista monostor környéke (és számos áo dài-ba öltözött hölgy), majd a kép melyen bent imádkoznak megint csak a szobor mellett készült. Magyarán össze-vissza töltögettem fel őket. Majd az ún. Valley of Love, romantikus hely szerelmespároknak számos búvóhellyel, tóval és hattyú alakú vizibiciklikkel. No meg katonai terepjárókkal melyekkel lehet fényképezkedni. Egyébként ijazni is lehetett, három a földbe ment, egy a céltábla kellő közepébe (ezzel lőttem magamnak egy üveg eperlikőrt) a többi pedig valahol a céltábla környékén landolt. Végül vizesések, a környéken több is van. Ahol én voltam, a vietek hihetetlen ötlesen oldották meg a le- és feljövetelt a vizesés lábához(tól): épitettek egy hullámvasutat mely az erdőben kanyarog lefele (van beépitett kézifék hogy lehessen lassitani) majd egy másik, nyilván jóval egyenesebb szakaszon fel is lehet vontattatni magunkat. Ja, és ajánlom figyelmetekbe a váza alakú jegyárusitó helyeket a vizesésnél, illetve a hihetetlen muris öltözeteket :)

A képek eredetileg itt találhatók (majdnem teljes méretben) http://picasaweb.google.com/CsabaMolnar/Tet2010DaLat#