Eljegyzés

Egyik barátom (korábbi szobatársam) meghívott az eljegyzésére. Szép volt, a képek magukért beszélnek, főleg a vietnámi nemzeti viselet, az áo dài volt szemet gyönyörködtető (klikk a képre a nagyobb verzióért, érdemes!):
Itt a nemzeti viselet teljesen más mint nálunk. Nálunk gyakorlatilag halott. A matyómintás ruhának olyannak kell lennie mint 100 éve punktum. Itt élő, változó, évente jönnek ki új modellek, színek, a szabás is valamelyest változik. Van Miss Ao Dai szépségverseny (az áo dài-t - ejts áojáj - személyre szabják), aminek így hogy minden évben változik a minta, a színek, van is értelme...

Az ifjú pár jobbra, balra az ara öccse barátnejével:Aztán kaja, készételek plusz tipikusan vietnámi közös főzőcskézés az asztalnál:
És végül, ahogy szokott, közös éneklés a karaoke szobában:


Na mára ennyi, majd még jelentkezem..

Hazaút

Már sokan tudjátok, de az itt is leírom: a hazaút egy agyrém volt. A Lufthansa gépe késve indult (másfél óra, időjárásra hivatkoztak), így a következő csatlakozás indulása előtt 25 perccel érkeztem. Általában 15 perccel az indulás előtt lezárják a kapukat, de azért bepróbálkoztam. A frankfurti reptér borzasztó. Olyan, mintha minden terv vagy elképzelés nélkül véletlenszerűen összedobáltak volna folyósókat, termeket, kapukat, kisvasutat (merthogy hatalmas komplexum). Egészen egyszerűen ízléstelen, nincs külön shopping részlet, mindenütt csili-vili boltok nagyjából ugyanazzal a termékpalettával, étkezdék/kávézók is véletlenszerűen bukkanak fel, ezek feliratai, hirdetései keverednek az útmutató jelzésekkel, melyek egyébként sem túl látványosak vagy feltűnőek (néha kék/fehér, néha zöld, plusz kicsik), nem úgy mint például Dohában, ahol feketén-fehéren messziről:

Nagyjából öt perccel késtem le a kapuzárást. Ideges lettem egy kicsit. Mondták hogy keressem meg a Lufthansa pultot, amit 20 perc alatt sikerült (de csodák csodája, az utat az érkező termináltól az indulóig 10 perc alatt rohantam végig, kisvasutat is beleértve) megtalálnom, merthogy sehol egy jelzés, és bár térkép hébe-hóba van, de ránézésre is kétségbeejtő, akkor inkább követem az ösztöneim... Végül minden jóra fordult, 16 óra múlva tudok repülni, viszont elszállásoltak, méghozzá a Sheraton-ban, vacsival és reggelivel... Ami végülis OK volt, főleg, hogy farkaséhes voltam, de azért nefeleddjük, németországról van szó...

Szoba a Sheraton-ban

Végül nagy nehezen, de megintcsak késéssel felszálltunk, bár most nem aggódtam. Tudtam, hogy Dohában újabb 8 óra várakozás áll előttem, tőlem aztán késhetünk... Doha viszonylag kicsi, kompakt, mindennek meg van a helye, van quiet-room (csöndes, elsötétített szoba ahol lehet phienni lábtartós székeken), prayer-room, internet hot-spot, konnektorok a falban, stb... Szóval minden ami Frankfurtban nincs, illetve lehetetlen megtalálni. Azt tudni kell, hogy a koszt a Lufthansa-n igen silány, gyakorlatilag mire oda értek ahol ültem, az egyik menü el is fogyott (ilyen a Qatar-on elképzelhetetlen). Az érintőképernyős "entertainment system" gyakorlatilag használhatatlan (nem is használta senki egyébként), de amúgy is Harry Potter-t halgattam, szóval mindegy volt. Mindegy, eleged szidom a Lufthansa-t élőben, csak gondoltam leírom, ha tehetitek kerüljétek... Lényeg, hogy Dohában ismét farkaséhség, kénytelen voltam a dollártartalékaimhoz nyúlni, de a 8 óra viszonylag csendesen, egy szusszanásnyi alvás nélkül telt (éjféltől reggelig).

Napkelte az ablakból

Aztán végre felszálltunk a repülőre, itt már kezdtem otthon érezni magam, az utasok fele vietnámi volt. Telt az idő, amikor indulni kellett volna a pilóta bemondta hogy kisebb technikai gond akadt az üzemanyag tartály körül (szivárgás) - elképzelhető, hogy nem tudják helyben orvosolni, 10 perc múlva szól újra, hogy mivan. 10 perc múlva közli, hogy bár a probléma kicsi, de fő a biztonság, úgyhogy gépet cserélünk. Le a gépről, repülőtér, újabb security check (de mi a francnak?), 1 óra újabb várakozás míg betolják a cseregépet.

Aztán újra fel - közben elmeséltem néhány vietnáminak hogy jártam, mire elkezdtek ugratni, hogy biztos miattam szivárgott akkor az üzemanyag. Segítettem egy hölgynek felpakolni a kézipoggyászt, mire a fiúk "You come to Ho Chi Minh City, she will take good care of you" - és egyéb, hasonlatos, kedvesen és barátságosan incselkedő megjegyzések közepette kezdtem otthon érezni magam :)

A hazaút szép volt, felhők, stb..

Megyek!!

Megyek! Aug. 24-én indulok, Szept. 10-én repülök vissza. Most van először honvágyam... egy kicsit. Persze emberek, barátok, rokonság mindig is hiányzott, a többi ami Magyarország kösszépen nem (gárda, tüntető tahók, nem tüntető tahók, a cinizmus, a bürokrácia, stb).

Barlang

Csak közvetítek, geo-hír: felfedezték a világ legnagyobb barlangját, Đà Nẵng és Hà Nội között félúton, nyugatra. Véletlenül, a dzsungelben. A jelenlegi (brit) expedíció szerint kétszer nagyobb lehet mint a jelenlegi rekorder (Deer Cave, Sarawak, Malaysia). Képek is cikk itt:
http://english.vietnamnet.vn/reports/2009/06/855303/

Megint Long Hải-ban és egyebek

Megint Long Hải, két hete egyébként, de most sikerült néhány fotót a vízből, asszem ez a fő attrakció egyébként, hegyeket látni majd egy fordulat és az abszolút (már-már görbülő sík):

Dél-Nyugat

Észak Nyugat

Kelet
Kihagyhatatlan:

Piac Long Hải-ban, álmos, halszagú kisváros nagyjából tíz kilóméterre a parttól:Egyebek

Nem írtam, mert lusta vagyok, alibiként szolgált hogy úgy tudtam hamarosan megyek: július vége volt a terv, most úgy néz ki augusztus vége. 98%. Okok: egyrészt pénz, motort cserélek, ugyancsak wave de vadiúj modell, környezetbarátabb plusz az alja kicsit magasabban van (jobb rossz utakon, ha már egyszer kódorgok mindenfele). Egy barát megveszi a régi-újat, így a csere nem kerül túl sokba... Másrészt beszéltem a scheduling-team-mel a munkahelyemen, nekik jobb ha augusztus végén megyek. Ami nekik jobb, nekem is jobb, mert így kevesebb órát (azaz pénzt vesztek) - augusztus végén kifutnak a nyári kurzusok, de még nem kezdődnek el az ősziek, nagyjából van egy 2-3 hetes pangás augusztus végén szeptember elején.

Közben van egy balkezes munkám, a vietek így hívják a mellékállást (angol fordításban "left hand job") - a TEFL felkért hogy legyek megfigyelő, szólgáljak jó tanáccsak tanár-tanoncoknak, $-ben fizetnek ami jól jön a hazaútra (nem vesztek a VND->$->Forint váltáson) plusz nem igényel készülést csak figyelmet és segítőkészséget, ami akad dögivel. Legalábbis ma a kurzus vezető azt mondta, hogy én vagyok a kedvenc, legendák keringenek remek tanácsaimról, mindenki engem akar observer-nek. Hurrá!!! Ez nagyon jól esett... Nagyjából minden hónapban két hétig tart 2-3-4 alkalom hetente, 3-4 óra/alkalom.

Gyakorlatilag most értem oda, hogy mindenem megvan, technikai kütyüket is beleértve, a motor lesz az uccsó előtti beruházás, az uccsó pedig a kamera év végén. Van egy haverom, szikár negyvenes ausztrál tanár, szintén szeretne filmezni, tele van bolond, kreatív ötletekkel. Ő azt szokta, hogy dolgozik egy évet, félretesz sok pénzt, majd elmegy szabira pár hónapra, akár fél évre is és csinál valami mást. Legutóbb digitális animációkon dolgozott veszettül, jól jön majd ha netán sci-fi filmeket forgatunk :) de ez (végülis nem olyan távoli) álom jelenleg. Távolabbi hogy unom a várost, a zajt, a szmogot amikor közlekedem, bár szerencsére vannak parkok, van kiút, főleg hétvégén, de hosszú távon ez nem elég. Szóval úgy látom most hogy még egy év biztos HCMC-ben, de elképzelhető hogy később Da Nang-ba vonulok. Ugyan szintén város, szintén nagy (harmadik legnagyobb 1.2 milla lakossal), de tengerparton terpeszkedik, a tengerparttól nem messze szigetek, a szigetekre libegők visznek, nyugatra pedig a hegyek, plusz a városban is ezek az elképesztő formációk:

Kívülről
Plusz a híres China Beach:

De ahogy írtam, ez még távoli terv. Egyelőre úgy néz ki itt akarok élni, szeretem az embereket, a kultúrá(ltságo)t, a kaját (komolyan mondom ma már nehéz elképzelnem hogy 30 évig azt ettem amit, kivéve persze nagyi/anyukám főztjét), a tájat. Itt alatt vietnámot értem, és ha már tényleg hosszú távon gondolkodom, akkor egészségesen és sokáig :) Azaz tisztább levegőt, nyugisabb közlekedést, tengerpartot és a só illatát, napsütést kívánok nyugdíjas éveimre :))

Felhők

Immár egy hónapja tart az esős évszak. Írtam erről tavaly is - más mint amire számítottam. Voltaképpen több a napsütés, főleg itt délen, mint az eső. Általában kora-délután kezdenek gyülekezni a felhők, és úgy 5-6 körül lehet számítani zuhéra, majd 8 körül ismét tiszta az ég. Legalábbis 50 százalékban így működik, de vannak napok amikor éjszaka vagy délelőtt esik, volt olyan is, hogy szinte egész nap. Utóbbiak nem nagyon különböznek tipikus pesti esős napoktól, az előbbiek viszont lenyűgözőek. Íme egy késő délutáni kép a közelgő zivatarról:
És néhány perccel később:
A látványon kívül érezni is lehet az eső közeledtét, általában feltámad a szél, de minden nagyon gyorsan történik. Hosszú, egyenes sugárutakon fizikailag lehet látni az eső közeledtét, nem kell az eget fürkészni, szinte látszik a közelgő vízfüggyöny a távolban. A vízfüggyöny nem túlzás egyébként, nagyjából két másodperc alatt lehet bőrig ázni. Olyan mint ruhástúl beállni nagy nyomású zuhany alá, csak az esőcseppek nehezebbek - egy esőcsepp szinte tenyérnyi foltot hagy a ruhán. Szép magyar kifejezés az "égszakadás", látványban viszont itt először láttam szó szerint hogy néz ki:
A kép nem adja vissza eléggé az éles kontúrokat. Középen, jobbfelé, a föld és az ég között látható egy szürkébb sáv. Ott esik. Nagyon.